1919. október 9-én született Budapesten. 1937-42-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanult Kodály Zoltán irányítása alatt. 1943-46-ig középiskolai tanár volt, majd 1966-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1966-68 között a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében oktatott. 1968-79-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetője. Érdemes művész (1976), Erkel- (1953), Kossuth- (1954), Bartók-Pásztory-díjas (1986) komponista.

A Kodály által nevelt nemzedék egyik legkiválóbb tagja. Elődei hagyományának hű őrzője, folytatója és megújítója volt. A magyar nemzeti stílus mindvégig jelen van művészetében. Magyar témájú oratóriumai mellett (Hunyadi – 1951, Kőmíves Kelemen – 1958) a XV. századi dominikánus szerzetes, Savonarola történetét is megzenésítette (1979). Ácisz és Galathea c. balettjét 1958-ban mutatták be Szegeden. Számos zenekari művet (Suite – 1954, Concerto in memoriam Bartók Béla – 1962, Metamorfosi – 1966), kamaradarabokat (3 vonósnégyes – 1947, 1950, 1969, Frammenti Musicali – 1958, Capriccio – 1959) és dalokat (Csokonai, Kölcsey, Petőfi, Tóth Árpád, József Attila verseire; Kínai miniatűrök – 1954, 1977) komponált. 1988. szeptember 22-én hunyt el Budapesten.