A magyar zeneszerző 1815. szeptember 2-án született Boldogasszonyfalván. Eredeti neve Brand Mihály volt, amelyet 1859-ben Mosonyira változtatott. Tanítónak készült, zenei tanulmányait autodidakta módon végezte.

Mosonyi Mihály zeneszerző és felesége (Weber Henrik festménye) 1833-35 között Pozsonyban nyomdai szedőként, majd 1842-ig Rétfalun Pejachevich gróf családjánál zenetanárként és nevelőként dolgozott. 1842-től Pesten élt, zenei körökben hamar elismerést vívott ki magának. 1844-ben egyszerre két művét – D-dúr szimfóniáját és C-dúr miséjét – is bemutatták. Az 1850-es évektől a magyar nemzeti zene ápolásának szentelte magát. 1856-ban ismeretséget kötött Liszt Ferenccel, akinek Esztergomi miséjéhez Offertóriumot és Graduálét írt a szerző megbízásából. Levelezésük, továbbá Liszt Mosonyi halálára írt gyászzenéje és Szép Ilonka-parafrázisa barátságuk bizonyítéka. 1859-ben komponálta A tisztulás ünnepe az Ungnál 886-ik esztendőben című kantátát; a Gyászhangok (Széchenyi halálára) és az Ünnepi zene az 1860-as év termése. Szép Ilonka című operáját 1861-ben mutatták be a Nemzeti Színházban. Másik színpadi műve, az Álmos Wagner hatását mutatja. Fentieken kívül számos zenekari és kamaramű, zongorára és kórusra írt kompozíció fűződik a nevéhez. Mosonyi Mihály nem csak kompozícióival, de írásaival is szolgálta a magyar zene ügyét: az 1860-as alapítású Zenészeti Lapok főmunkatársaként működött 1866-ig. 1868-ban a Pesti Zenekedvelők Egyletének karnagya volt. 1870. október 31-én halt meg.