Született: 1877. július 27., Pozsony Meghalt: 1960. február 9., New York Világhírű zongoraművész, zeneszerző, karmester és pedagógus. 1886-ban volt első nyilvános szereplése zongoristaként, 1894-ben kezdte Zeneakadémiai tanulmányait. 1899-ben első külföldi turnéja kezdődik, amelynek állomásai Berlin, Anglia, Skandinávia, Orosz-, Olasz-, és Franciaország, valamint az Egyesült Államok. 1905-től 1915-ig a Berlini Zeneakadémia professzora, 1916-tól ismét itthon dolgozik. 1919-től 1944-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya. 1931-től 1944-ig a Magyar Rádió főzeneigazgatója, 1928-tól 1943-ig a Zeneakadémia tanára majd igazgatója. 1949-től az Egyesült Államokban a tallahassei Florida Egyetem tanára. Ifjú éveit szülővárosában töltötte, 6 éves korától zongorázni tanul, korán részt vesz a család házimuzsikálásában, édesapja kitűnő csellista. Zeneszerzői hajlama korán megnyilvánult: 16 évesen már komponistaként mutatkozik be Bécsben zongoranégyesével. Érettségi után Budapesten, a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, közben megírta c-moll zongoraötösét, amellyel Brahms elismerését is kivívta. Zongoraművészi képességeit a világhírű Liszt-tanítvány Eugen d'Albertnél fejlesztette tovább, majd hosszabb külföldi, tengerentúli koncertkörútra indult. A korabeli sajtókritika a legnagyobbak közé sorolta zongorista képességeit, muzikalitását, technikáját. 1905-ben a nagyhírű berlini Zeneakadémia meghívja professzornak. Több mint 10 év után tér vissza Magyarországra. Itthon rövidesen a zenei élet központi tekintélye lesz. A Zeneakadémia tanára, igazgatója, a Filharmonikusok elnökkarnagya, a Rádió zeneigazgatója és közben hihetetlen sikerű zongoraművész. Operáit - A vajda tornya, Simona néni, A tenor -, balettjét - Pierette fátyla - itthon és külföldön egyaránt bemutatták. Sokat tett kortársai, különösen Bartók és Kodály műveinek megszólaltatásáért, népszerűsítéséért. Tanári, előadóművészi munkássága közben is sokat komponált szimfonikus és kamaraműveket. 1944-ben elhagyta Magyarországot, és korábbi sikereinek színhelyére az USA-ba emigrált, ahol egyetemi tanárként működött, természetesen zongorapedagógusként. Előadói tevékenységét még 80 évesen is folytatta. Főbb művei - a már említetteken kívül - két zongoraverseny, Hegedűverseny, fisz-moll Szvit, Szimfonikus percek, Rurália Hungarica, Szegedi mise. Zenéje egyre gyakrabban újra megszólal a világ hangversenytermeiben. Zenei memóriája páratlan és legendás volt. Természetesen mindig kotta nélkül játszott, egy alkalommal fogadásból, baráti társaságban egyvégtében eljátszotta Beethoven 32 zongoraszonátáját. Ez kb. 15 órányi zenét jelent. A 20. századi magyar zenetörténet jeles fejezetét köszönhetjük művészetének, tehetségének.