(Hamburg, 1809. feb. 3. - Lipcse, 1847. nov. 4.)
Német zeneszerző és karmester, Moses Mendelssohn, a nagy zsidó filozófus unokája. A Bartholdy nevet Mendelssohn anyai nagybátyjától vette át a család, kinek ösztönzésére Mendelssohn atyja keresztény hitre tért. Apja, Abraham Mendelssohn, jómódú bankár volt, ki nagyműveltségű nőt vett feleségül. Mendelssohnékat a kultúráért való mély lelkesedés, jellemszilárdság és szinte túlzott egymáshoz való ragaszkodás jellemezte. Felix különösen Fanni nővéréhez vonzódott, ki maga is jó zongorista és ügyes komponista volt (később Hensel festő neje). Mendelssohn nemcsak a zenében vitte igen fiatalon sokra, hanem ügyes akvarellista festővé és nagytudású klasszikus-filológussá is fejlődött. Első tanítói a berlini pedagógusok színe-java: L. Berger (zongora), Henning (hegedű), Zelter (zeneszerzés), K. W. L. Heyse (nyelvek), Rösel (festés). Komponálni nagyon korán kezdett, komoly formáló ereje már 11 éves korában jelentkezik. Fejlődését elősegítette a Mendelssohn-házban rendszeresített zenélés: Mendelssohn minden művét alaposan kipróbálhatta, s így akadálytalanul elsajátíthatta a mesterség technikai fogásait. Már 1816-tól kezdve kielégítheti utazó szenvedélyét is. Jellemző Mendelssohn koraérettségére, hogy 17 éves korában már olyan műveket komponál, mint az oktett s a Szentivánéji álom-nyitány (1826). Zelter révén, eljut Goethéhez, és korán megismeri Bach művészetét. A Mendelssohn-ház szellemi fogékonysága és az idős Zelter akarata együttesen eredményezték 1829-ben a Máté-passió felújítását Berlinben Mendelssohn vezetésével. Ez az esemény korszakalkotó a régi zenekultúra iránti érdeklődés felkeltésében és Mendelssohn pályafutásában is szimbolikus erejű: Mendelssohn lett a magasabb zenei művelődés legfőbb európai tekintélyévé a 30-as és 40-es években. 182-ben londoni tartózkodását barátja, Moscheles összeköttetései és a maga hódító tehetsége diadalok sorozatává teszi: innen kapja szárnyára a hír és viszi nevét, műveit mindenüvé. A 30-as években Olaszországot, Párizst és ismét Londont látogatta meg. Atyja kívánságára állandó társadalmi kötöttséget is keres, így vállalja 1833-34-ben a düsseldorfi városi zeneigazgatói állást, majd Lipcsében 1835-től haláláig a Gewandhaus-hangversenyek vezetését, melyek színvonalát európai jelentőségűvé emeli. Mendelssohn volt legfőbb irányító a lipcsei konzervatórium alapításában is, az ő igazgatása alatt működtek ott Schumann, David, Hauptmann és Moscheles. Frigyes Vilmos porosz király felszólítására 1841-ben egy éven, majd 1842-ben és 1845-ben néhány hónapot Berlinben töltött. Berlinben élő családja kedvéért szívesen maradt volna ott Mendelssohn, de jelenléte számos egyéni érdeket sértett művészkörökben s Mendelssohn kerülte a személyes természetű harcot és intrikát. Így végleg megmaradt lipcsei állásában, emellett számos vendégdirigálásra is vállalkozott (Angliában is). Mélységes családi kötöttsége okozta korai halálát is: 1847-ben annyira szívére veszi Fanny halálát, hogy a bánat kevéssel utóbb őt magát is megölte. Mendelssohn nagy melodista és a romantikus formálás szuverén mestere. Művein bizonyos józan világosság vonul végig, mely nem a Mozart vagy Goethe görögökre emlékeztető biztos kezű arányvetése; Mendelssohn világossága nem a kedélyé, hanem a rendező agyvelőé, kiegyenlített arányai nem klasszikus világnézetből, hanem az intellektus és a kifinomult ízlés jóvoltából keletkeznek. Mendelssohn szerkesztésmódja mindig komoly és erőteljes, de művészetének lényegéből folyik, hogy nagy formáiban a klasszikus invenciót nála is játékos kombináció, a szellemet szellemesség, az élő szerkezetet ügyesen szerkesztő eljárás váltja fel. Ha meggondoljuk, hogy Mendelssohn idején Schubertet alig ismerték, Chopin meglepő újdonság volt, akkor Ries, Reicha, Onslow, Fesca, Burgmüller, Kalliwoda, Kittl mellett Mendelssohn nagysága szinte égi magasságba emelkedik. Jelentősége még nagyobbnak tűnik, ha a hozzá legközelebb álló kortársak: Moscheles, W. Taubert és F. Hiller mellé állítjuk, vagy ha látjuk, mily döntő hatással volt Schumannra és Brahmsra. Mendelssohn nyomán az epigonok beláthatatlan tömege "táncoltatott tündéreket"; az árnyként tovasuhanó Mendelssohn-scherzo típust Schumann mélyíti galvanikus és misztikus erejűvé. Számos követője akadt a vonósnégyesek canzonetta tételeinek is; ezt a kedélyes, szinte beszélgető scherzo típust Mendelssohn a francia chanson modora alapján alakította ki. Igen egyéni (és ezer utánzatban kompromittált) hangot üt meg Mendelssohn az érzelmes boldogság-hangulat szférájában is (pl. a hegedűverseny II. tétele). A házi zenélésben korszakalkotó mintákat adtak a "Szöveg nélküli dalok" (Lieder ohne Worte) és a kamarazenei lassútételek többsége. Paulus és Elias c. oratóriumaival Mendelssohn nem kevesebbet célzott, mint hogy ismét a legmagasabb harmóniában egyesüljenek a kor vallásos és zenei törekvései (mint Händel idején); Mendelssohn a Schleiermacher-féle romantikus műveltség-ideál alapján állva, a vallásos érzést tartotta minden létezés koronájának, minden haladás mozgatójának. Itt főleg Angliában talált visszhangra, hol második Händelként ünnepelték. Főbb művei: Paulus és Éliás oratóriumok. 5 szimfónia: (c-moll), Lobgesang, a-moll (Skót) szimfónia, A-dúr (Olasz) szimfónia, D-dúr (Reformáció) szimfónia, hangversenynyitányok, zenekari és kóruskompozíciók (a Szentivánéji álom kísérőzenéjének későbbi tételei, Die erste Walpurgisnacht, kantáták, férfikarok, Sprüche, 9 zsoltár, Tu es Petrus, Lauda Sion, motetták, Christus oratórium-töredék). 2 zongora- és egy hegedűverseny. Kamarazeneművek: 7 vonósnégyes, 3 zongoranégyes, 2 zongoratrió, 2 vonósquintett, zongoraszextett, vonósoktett, 1 hegedű- és 1 gordonkaszonáta. Zongorakompozíciók: 8 füzet Lieder ohne Worte, Rondo capriccioso, fantáziák, Caprices, 3 füzet variáció, 4 szonáta stb.