Sain-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. 1873-ban lett a párizsi Conservatoire növendéke, 1884-ben elnyerte a Római díjat A tékozló fiú című kantátájával. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás hírű pártfogónőjével, akinek gyermekeit tanította. Meck asszony vitte magával Svájcba, Olaszországba és Moszkvába. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmssal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon mély hatást gyakorolt rá a jávai gamelán zene. 1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit. A század első éveitől kezdve mint író is működött. Párizsban halt meg.

Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát.