Nagybecskereken sz�letett Jugoszl�vi�ban, 1930-ban. A II. vil�gh�bor� alatt telepedett �t Magyarorsz�gra. Zen�sz csal�db�l sz�rmazik, iskol�it �s a Liszt Ferenc Zenem�v�szeti F�iskola zeneszerz�s tanszak�t Budapesten v�gezte Farkas Ferencn�l. M�veinek jelent�s h�nyad�ban kap f�szerepet az emberi hang: oper�k (C'est la guerre, Lysistrat�, B�n �s b�nh�d�s), orat�rium (J�n�s k�nyve), 9 kant�ta, k�rusm�vek, dalok. Az ut�bbi �vekben figyelme a kamarazene �s a szimfonikus m�vek fel� fordult. E m�fajban 2 von�sn�gyes, 2 f�v�s�t�s, csembal�- �s cimbalomdarabok, rapsz�di�k heged�re, br�cs�ra, ill. gordonk�ra, 4 versenym� (fuvol�ra, trombit�ra, zongor�ra, heged�re - �t�s�kkel), 2 szimf�nia, concerto-k jellemzik tev�kenys�g�t. 1960-64-ben a budapesti Pet�fi Sz�nh�z zenei vezet�je, 1986-90-ben a Magyar �llami Operah�z f�igazgat�ja. 1964-t�l a Sz�nh�z- �s Filmm�v�szeti, 1968-t�l a Liszt Ferenc Zenem�v�szeti Egyetem tansz�kvezet� egyetemi tan�ra. Igen sok hazai, nemzetk�zi zenei verseny zs�ritagja, ill. eln�ke. Jelenleg - 2003-t�l - a Magyar �llami Operah�z f�zeneigazgat�ja. "A csal�di legenda szerint a harmincas �vek elej�n, amikor m�r volt r�di�, egyszer muzsikus nagyap�mmal hallgattuk, �s �n kisgyerekk�nt felismertem, hogy a zenekarban �ppen a xilofon j�tszik. Nagyap�m azt mondta: ebb�l a gyerekb�l zen�sz lesz. Anyai �gon az eg�sz csal�d tanult valami zen�t, t�bben muzsikusok lettek. Any�m is j�l zongor�zott, elkezdett tan�tani, de nem sokat foglalkozott velem. Azt�n, amikor Budapestre ker�ltem, be�ratott a budai Zeneakad�mi�ra, ott tanultam zongor�zni tov�bb. K�nny�zen�t is j�tszottam, k�s�bb a h�bor� ut�n t�nciskol�ban, s�t lok�lban is zongor�ztam. J�l lehetett vele keresni. Azt�n v�ltozott a kurzus: n�pt�nccsoportokat, k�rusokat k�s�rtem. Egy b�bsz�nh�zban, amely a gyerekek fogmos�s�t rekl�mozta, m�g tang�harmonik�ztam is. Nem akartam zen�sz lenni, a politikai rezsim k�nyszer�tett r�. Amikor kir�gtak az E�tv�s Collegiumb�l, �s nem vettek fel az egyetemre (hogy jugoszl�vok voltunk, ez nagyon sok bajt okozott nek�nk akkoriban), elmentem egy sz�nb�ny�szati v�llalathoz, amelynek nagyon j� kult�rcsoportja volt. Ott k�s�rtem, �rtam mindenf�l�t. K�nomban felv�teliztem a konzervat�riumba, amely akkor a Semmelweis utc�ban m�k�d�tt. Sug�r Rezs� vett fel zeneszerz�sre. Ahogyan 1956. okt�ber�ben r�j�ttem, hogy magyar vagyok, �gy j�ttem r� 1949-ben, hogy zen�sz vagyok. Addig francia-magyar szakos tan�r akartam lenni, meg �js�g�r�. Egyszer hazak�s�rtem Sug�r tan�r urat, �s megk�rdeztem t�le: menjek-e �n zenei p�ly�ra. R�m n�zett �s azt v�laszolta: azt hiszem, igen. Ez volt az a biztat�s, amit egy �letre kaptam t�le. Nem mondta azt, hogy "csak el�re!", de amit mondott, az nekem el�g volt. Harminc�ves volt akkor, fekete kalapban j�rt, �s igen szorongatott helyzetben �lt. Akkoriban m�g j�rtunk a tan�raink koncertjeire. Ma megk�rdezem a n�vend�keimt�l: meghallgatt�tok tegnap? Nem. S k�rdik: mi volt? Esz�k �g�ban sincs. Mi meg ott tomboltunk a m�sodik emeleten a Zeneakad�mi�n, ekszt�zisban �v�lt�zt�nk. �n ott - ez ma szinte mulats�gosnak hat - egyszerre j�rtam Szab� Ferenchez �s Viski J�noshoz. Akkoriban ilyen t�m�r�l nem lehetett besz�lni. F�lelem �s rem�nytelens�g uralkodott, hogy ennek soha nem lesz v�ge, mert nem lehet v�ge. Eml�kszem, az egyik vizsg�ra elvittem egy heged�-zongoraszon�t�t, ami egy kicsit bart�kos volt. Viski haldoklott a f�lelemt�l, hogy mit sz�l hozz� a bizotts�g. Ekkor hat�roztam el, hogy �tk�rem magam Farkas Ferenc tan�r �rhoz. Ez akkoriban nem volt divat a Zeneakad�mi�n, Kozma Erzsi, a f�titk�r be is h�vott mag�hoz �s ord�tott velem. Azt hittem, ki fognak r�gni. Nem r�gtak ki, hanem Farkashoz ker�ltem, akin�l csod�latos n�gy-�t �vet t�lt�ttem el, ami eg�sz p�ly�mat meghat�rozta. Ugyanabban az �vben, 1905-ben sz�letett, mint az ap�m, s l�nyeg�ben ap�m helyett ap�m lett." (Muzsika, 2000)