A csehszlov�kiai Stachy-ban sz�letett. Tanulm�nyait a budapesti Zenem�v�szeti F�iskol�n 1942-ben fejezte be, Kod�ly Zolt�n n�vend�­kek�nt. M�g tanul� �veiben (1939—42) a F�v�rosi Zenekarban j�t­szott (br�cs�n). 1942—49-ig a p�csi V�rosi Zeneiskol�ban tan�tott, 1949 �ta a Zenem�v�szeti F�iskola tan�ra. 1958 �ta t�bb alkalommal vett r�szt a darmstadti modernzenei kurzusokon. A magyar avantgarde-­zene tev�keny, �j�t�szellem� �tt�r�je.

VON�SSZIMF�NIA

(I. Allegro appassionato; II. Lento; III. Allegro robusto.)

 

Az �tvenes �vek magyar zen�j�re egyebek k�z�tt a megsz�laltat� appar�tus sz�m- �s hanger�beli monumentalit�sa is jellemz�. Az 1956-­ban �rt h�romt�teles szimf�ni�val Maros Rudolf a takar�kos eszk�­z�k, reduk�lt egy�ttes, a befel� val� differenci�l�d�s mellett foglalt �ll�st. Ez ut�bbi mutatkozik meg a darab gondosan kidolgozott kontra­punktik�j�ban (els� �s harmadik t�tel) �s kamarazenei fakt�r�j�ban (m�sodik t�tel). A t�telek hangulati-zenei csoportos�t�sa egy�bk�nt megfelel a klasszikus szimf�nia szerkezet�nek: az els� t�telben kirob­ban� konfliktus fesz�lts�g�t a lass� t�tel intim kamaramuzsik�ja oldja fel, az eg�sz m� konkl�zi�j�t pedig a mozgalmas-vid�m rond� fin�­l�ban vonja le a zeneszerz�.

A m�vet — koreograf�lt v�ltozat�ban — 1971-ben a Magyar �llami Operah�z is bemutatta.

RICERCARE

1959-ben, a Tan�csk�zt�rsas�g negyven�ves jubileum�ra ki�rt zene­szerz�i p�ly�zaton Maros Rudolf a nagyzenekarra �rt Ricercare-val vett r�szt �s nyert d�jat. A m� egyr�szt — m�faj�val — visszatekint a f�ga el�dj�t jelent� korabarokk ellenpontos m�form�ra, m�sr�szt — zeneszerz�i eszk�zeivel — el�re mutat, legal�bbis a jelenkori halad� st�lus fel� t�j�koz�dik. Maros mindk�t — egym�st�l t�bb sz�z �v t�vol­s�gban lev� — st�lusban otthonosnak bizonyult, mikor egyetlen kisterc-hangk�zre reduk�lt ricercare-t�m�j�t rond�szer�en fel�p�tett nagy form�n bel�l vari�lta. Hangk�szlet�t a szabadon �rtelmezett, �gy­nevezett komplementer dodekaf�nia elvei szerint �ll�totta �ssze, a „rond�” epiz�djaiban n�pi sirat�-ut�n�rz�s tizenk�tfok� v�ltozatait dolgozta fel.

A Ricercare bemutat�j�t 1959-ben Lehel Gy�rgy vez�nyelte.

�T TANULM�NY

(I. Notturno 1.; II. Scherzo; III. Notturno 2.; IV. Perpetuum mobile; V. Notturno 3.)

 

Az �t tanulm�ny 1960-ban k�sz�lt. Szerz�je, a c�mnek megfelel�en, val�ban arra t�rekedett, hogy a szabadon �rtelmezett tizenk�tfok� szerkeszt�s eszk�zeivel a zenekari hangz�s k�l�nf�le effektusait kipr�­b�lja. Formailag h�rom lass� t�tel — h�rom Notturno — k�z�tt k�t �l�nk temp�j� darab — Scherzo �s Perpetuum mobile — alkot ciklust, �s ezeken bel�l old meg Maros egy-egy kompoz�ci�s-technikai feladatot: az els� darab a h�rfa ped�lglissand�j�n �s a r�zf�v�sok �n. „flatterzunge” technik�val k�pzett hangjain sz�lal meg; a m�sodik helyen �ll� Scherzo — l�gies kobold-t�nc — szekund-hangk�z�kb�l �p�l fel; a harmadik tanulm�ny (a m�sodik Notturno) az �t�hang­szereken �s a von�sok �veghangjain hangzik fel; a t�telt r�zf�v�­k�rus osztja k�t szakaszra, a m�sodik szakaszban visszafel� j�tsz�dik le az els�ben expon�lt zenei t�rt�n�s. A Perpetuum mobile egyetlen hangzatk�pletre alapozott „zenekari ujjgyakorlat”; a befejez� Notturno az ellenpontos, illetve punktu�lis szerkeszt�s virtu�z p�ld�ja.

Az �t tanulm�nyt Maros Rudolf Lehel Gy�rgynek aj�nlotta, aki el�bb a R�di�ban, majd 1962-ben hangversenyteremben is bemutatta a m�vet.

MUSICA DA BALLO

(I. Preludio ostinato; II. Scherzo 1.; III. Notturno 1.; IV. Scherzo 2.; V. Notturno 2.; VI. Danza generale.)

 

1961-ben a P�csi Balett sz�m�ra �rta Maros Rudolf B�ny�szballada c�m� t�ncj�t�k�t Eck Imre koreogr�fi�j�ra.

Ut�bb a m�vet zenekari szvit form�j�ban dolgozta �t nagyobb egy�t­tesre. A darab formai megold�sa eml�keztet az �t tanulm�ny kon­cepci�j�ra, itt azonban tematikusan is r�mel egym�sra k�t t�tel: a be­vezet� Preludio ostinato — amely lass� zene -, �s a z�r� �ltal�nos t�nc — amely gyors.

A kompoz�ci�t 1962-ben S�ndor J�nos mutatta be.

EUFONIA 1.

A m� c�me arra utal, hogy szerz�je fokozott gondot ford�t a hang­z�s eszt�tikai hat�s�ra. Tov�bbi c�lja a ritmikai k�t�tts�gek felsz�­mol�sa. A megsz�laltat�st huszonn�gy tag� von�skarb�l, h�t h�rf�b�l, vibrafonb�l �s nagysz�m�, sokf�le �t�hangszerb�l v�logatott egy�ttesre b�zza. A m� egyv�gt�ben hangzik fel, bels� tagol�sa szerint azonban h�t t�telre oszlik, amelyek k�z�l az utols� mint epil�gus foglalja �ssze a kompoz�ci� zenei anyag�t.

A darab kidolgoz�sa sor�n Maros Rudolf a legkorszer�bb kompoz�­ci�technikai eszk�z�kkel �l, �s �t tanulm�ny�hoz hasonl�an, mind­egyik t�telben m�s-m�s zeneszerz�i feladat megold�s�ra v�llalkozik. Az epil�gusban — amelyet hosszabb cez�ra v�laszt el a m� t�bbi r�sz�t�l — rekapitul�lja a darab l�nyeges mozzanatait.

A m�vet 1964-ben Lehel Gy�rgy mutatta be.

EUFONIA 2.

(I. Ecloga; II. Naenia; III. Naenia; IV. Ecloa.)

 

A sz�p hangz�s korszer� norm�it kutat� zenekari tanulm�nyok sor�t Maros a k�vetkez� �vben huszonn�gy f�v�s hangszerre, k�t h�r­f�ra �s �t�hangszerekre �rt kompoz�ci�j�val folytatta. A m� �sbe­mutat�ja 1965-ben Madridban, az IGNM fesztiv�lj�n zajlott le; Buda­pesten Lehel Gy�rgy mutatta be 1966-ban.

EUFONIA 3.

1965-ben keletkezett. El�ad�i appar�tusa az el�z� k�t tanulm�ny hangz� k�szlet�t kombin�l� nagyzenekar, kompoz�ci�s technik�ja ugyancsak az akkori k�s�rletek — els�sorban a cluster-technika ­eredm�nyeit �rt�kes�ti, ez�ttal h�romr�szes forma keretein bel�l.

A m�vet 1966-�an Lehel Gy�rgy mutatta be.

MONUMENTUM (IN MEMORIAM 1945)

Az 1968-ban kompon�lt, h�romt�teles darab a zeneszerz�i lelem�ny — �s ugyanakkor az alkot�i fegyelem — �jabb �rdekes megnyilat­koz�sa. K�t gyors �s egy k�z�j�k �kelt lass� t�tel sor�n dolgozza fel a komponista azt a mot�vummagot, amelynek megannyi kombi­n�ci�j�hoz a hangszerek adta lehet�s�geket is ig�nybe veszi. A mind­v�gig polifon m� k�z�ps� t�tel�ben a fuvola, fagott �s angolk�rt j�tszik formaalkot� szerepet.

A darabot 1969-ben Luk�cs Ervin mutatta be.