( Lipcse, 1813. máj. 22.- Velence, 1883. feb. 13.)
Német zeneszerző. Atyja rendőrségi hivatalnok volt, félévvel WAGNER születése után meghalt. Anyja hamarosan ismét férjhez ment egy Geyer nevű drezdai színészhez. Családja élénk kapcsolatban állt az irodalommal és színházzal, nyolc testvére közül négy került színpadra és ő is korán megismerkedett a színházi világgal. Az önálló színműírást már gyermekkorában kezdi, s Goethéhez hasonlóan izgatja képzeletét az otthoni bábjáték. 1828-ban a család Drezdából visszaköltözött Lipcsébe, Wagnert gimnazista korában itt éri az a két döntő hatás, mely fordulópontot jelentett pályájában: lemásolta Beethoven IX. szimfóniáját és hallja Schröder-Devrient-t a "Fidelio" címszerepében. Shakespeare hatása alatt lovagi rémdrámát fogalmazott (1827-29), s hogy zenét írhasson hozzá, a zeneszerzéstan tanulmányozásba fogott, de kevés sikerrel. Az 1830-as a júliusi forradalom Wagnert is belesodorja a diákmozgalmakba és abba az emancipált gondolatirányba, melynek Heine volt legfőbb vezére. Wagner 1831 őszén kezd újra rendszeresen zeneszerzést tanulni Theodor Weinlignél (a Tamás-templom kántora), minden egyéb tanulmányát abbahagyva. 1833-tól kórusvezető Würzburgban, itt fejezi be a Die Feen (Tündérek) c. operát. 1834-ben a magdeburgi színház karmestere, itt komponálja Liebesverbot-ot (Szerelemtiltás, szövege Shakespeare: "Szeget szeggel" c. vígjátéka nyomán). 1836-ban feleségül vette Minna Planer. Az ifjú feleség a königsbergi színházhoz szerződik, Wagner pedig vele tart. 1837-ben a rigai színházhoz kerül karmesternek és megírja Rienzi két felvonását. Rigából adósságai miatt szökni kényszerül, apró kereskedő-hajón, viszontagságos úton Londonba utazik. A tengeri viharok és norvég fjordok élénken eszébe juttatják Heine egy novelláját a bolygó hollandi mondájáról; így születik meg következő operájának alapötlete. 1839 nyarán Boulogneba érkezett, ott fölkereste Meyerbeert, hogy párizsi érvényesülése érdekében megnyerje a zenei divatdiktátor jóindulatát. Valószínűleg nem igaz, hogy Meyerbeer akadályozta Wagner párizsi érvényesülését, ahogy ezt Wagner később állította. Az viszont igaz, hogy Párizsban alantas zenei munkával tudta csak magát fenntartani. Itteni tartózkodása alatt (1839-42) indul meg Wagner írói pályafutása is; itt fejezi be Rienzi-t és dolgozza ki A bolygó hollandi-t, valamint egy Faust-szimfónia 1. tételét. Párizs mindenképpen fordulópont Wagner életében: itt jut el egyéni stílusához, itt ismeri ki végképp önmaga erejét, itt merül bele először a középkori mondavilágba és itt ismerkedik meg Habeneck dirigáló-művészetével, a párizsi operák műsordarabjaival, Berliozzal és Liszttel. 1842-ban sikerült a drezdai operával elfogadtatnia Rienzi-t és ennek előadása (okt. 20) hozza meg Wagner számára az első sikert. A drezdai opera egyik karmesteri állását zilált anyagi viszonyai miatt vállalja, bár teljes szabadságot szeretne nagy operatervei megvalósításához. A Bolygó hollandi bemutatása (1843) nem járt kellő eredménnyel s Wagner mindinkább úgy látja, hogy nem a mű, hanem a külsőségek azok, melyek a közönséget megragadják. Ekkor kezd forrni benne a társadalom megújításának forradalmi gondolatköre. (Elégtételnek érzi, hogy az idős Spohr Kasselban sikerre viszi a Hollandi-t.). 1845-ben befejezi és előadja a Tannhäuser-t; e műnek sikertelensége alakítja ki Wagnerben azokat a gondolatokat, melyeknek következetes továbbfejlesztése révén az opera teljes megreformálásához vezette el. Az 1846. és 47. év eredményei: Lohengrin, döntő jelentőségű drámaelméleti eszmék, Gluck: "Iphigenia Aulisban" átdolgozása és Beethoven IX. szimfóniájának (drezdai) korszakalkotó vezénylése. Utóbbi művet (Habenecken kívül) WAGNER előadó-zsenijének sikerült legelőszőr megértetnie a közönséggel. Az 1848-49-es forradalmi évek kapcsolatban állt Bakunyinnal és August Röckellel, cikket írt, szocialista beszédet mond a drezdai "Vaterlandsverein"-ban, és részt vesz (fegyvertelenül) a 49-iki felkelésben. Ennek bukása után - Weimaron át, Liszt segítségével - mint körözött politikai bűnös (Párizs érintésével) a szabad Svájcba menekült és Zürichben telepszik le. Feuerbach hatása alatt itt írja első jelentős elméleti írásait (Die Kunst und die Revolution, Das Kunstwerk der Zukunft, Oper und Drama), valamint "A Nibelung gyűrűje" trilógia szövegét. Svájci barátai közül leginkább Herwegh forradalmi irányú költőhöz és természetbúvárhoz ragaszkodott, a németországiak közül pedig Liszthez, ki anyagiakban is önzetlenül támogatta Wagnert, valamint 1850-ben Weimarban sikerre vitte a még előadatlan Lohengrin-t és Németországban eredményesen terjesztette Tannhäuser-t. Már a Nibelung-szöveg megírásakor is tisztában volt vele Wagner, hogy az ilyen nagyszabású mű csak "ünnepi játék" keretében és a maga céljaira készült önálló "eredeti színházban" adtató elő megfelelően. (A Bayreuthban később megvalósult terv eredetileg Zürichre szólt.). Wagner nagysikerű zenekari hangversenyeket és operaelőadásokat is vezényel Zürichben, ezek révén jut az előkelő és gazdag Wesendonk-családhoz. A fiatal Mathilde Wesendonk és Wagner közt lassanként szerelem fejlődik. Határtalan melankólia és az újjászületés érzete közt ide-oda hányatva fog hozzá a trilógia megzenésítéséhez (1853 őszén). Gondolkodására ekkor a legmélyebb hatást Schopenhuer filozófiája gyakorolja. 1855-ben a londoni filharmonikus zenekart vezényli és szorgalmasan dolgozik "A walkür" partitúráján. Nem bírván kivárni a trilógia befejezését, 1857-ben, a Wesendonk-szerelem közvetlen hatása alatt belefog Trisztán és Izolda komponálásába (a Siegfried a 2. felvonás közepén akadt meg). 1858-ben szerzői ügyben ismét Párizsban találjuk, majd Velencében, hova elmérgesedett családi helyzete miatt vonult el új művén dolgozni. 1859. márciusában Luzernbe költözik, itt fejezi be a Tristan-t, majd újra Párizs következett, ahol Otto Wesendonk anyagi támogatásának köszönhetően viszonylagos jómódban élhet. 1860-ban itt nagysikerű zenekari hangversenyeket rendez (itt adja elő legelőször a Tristan-nyitányt), 1861-ban a Nagyoperában betanítja a Tannhäuser-t, miután az 1. felvonáshoz új bacchanált írt. A 164 próbával előkészített kiváló előadás a befolyásos Jockey-Club intrikái miatt bukik meg, mivel ennek többnyire későn érkező tagjai nem tűrték, hogy a "balett" az 1. felvonásban legyen! 1861-ben Bécsbe költözik Wagner, hol először hallja a Lohengrin-t s ahol a Tristan előadásának terve az egyik főszereplő betegségén hajótörést szenved. Augusztusban részt vesz egy Liszt rendezte zeneünnepen, novemberben Velencében Wesendonkékkal találkozik és elhatározza A nürnbergi mesterdalnokok kidolgozását. Wagner tudja, hogy terveit csak fejedelmi pártfogó jóvoltából valósíthatja meg, s miután 1862 tavaszán teljes amnesztiát kapott, mind energikusabban kutat ilyen mecénás után. Közben mind silányabb állapotba jutnak pénzügyei, a bécsi Tristan-próbák ismét megakadnak, mire WAGNER elhatározza, hogy széleskörű hangverseny-propagandával fogja újabb művei sikerét előkészíteni. Közben mindjobban továbbromlanak pénzügyei. 1863. novemberében (Wagner berlini tartózkodása alkalmával) vallják meg egymásnak Cosima Liszt (ekkor még Hans von Bülow felesége) és Wagner, hogy boldogtalanok és szeretik egymást. 1864-ben az uzsorások elől Svájcba, Mariafeldbe szökik Wille Elizához, áprilisban Stuttgartban rejtőzködik, s bujdosása közben éri őt Lajos bajor király "billetje", melyben a fiatal, rajongó fejedelem magához szólítja őt. Ezzel Wagner egy csapásra "nagyhatalommá" vált Münchenben. Kezdeti sikereiben éppen Bülow segítette. Az első előadás a Tristan bemutatója volt Bülow dirigálásával és a Schnorr-házaspárral a címszerepekben. A nyarat Siegfried zenéjének továbbkomponálásávaI és a Parsifal-szöveg írásával tölti Wagner. Azonban a konzervatív körök Wagner elleni céltudatos hajszája elmérgesíti a helyzetet, és Wagner visszavonulni kényszerül. Először Genfben száll meg, majd Marseilles-ba rándul. Itt éri felesége (Minna) halálának híre. 1866 februárjában Triebschenbe költözik, ide követi őt, dacolva polgári balítélettel, férje és apja ellenkezésével, szerelmese: Cosima, akit csak 1870-ban vehetett feleségül. Műveinek müncheni előadásain és ezek előkészítésében 1867-től vett ismét részt, amikor ott szabadelvűbb irány jutott kormányra. A Mesterdalnokok 1868 jún. 21-i bemutatója hatalmas sikerrel járt és Wagner a királyi páholyból köszönte meg az ovációkat. 1869-ben születik meg fia, Siegfried s az ő megszületése napján fejezi be Wagner a Siegfried megzenésítését. Bár művészi kérdésekben különféle konfliktusai is támadtak a királlyal, aminek folytán karmesterei, Bülow és Richter, elvesztették müncheni állásukat, a fejedelem tovább is kitart mellette. Idillikus családi körben (időnként a fiatal Nietzsche látogatása hoz kellemes mozgalmasságot), dolgozik Wagner a tetralógia befejezésén. 1870. dec. 25-én felesége születésnapján játszatja el villájában a Siefried-Idyll-t. Színháza helyéül most már a nagy forgalomból kieső Bayreuth városkát szemelte ki Wagner, és a terv megvalósításához szükséges pénzösszeget az 1871 óta mindenfelé megalakuló Wagner-egyesületek propagandája és patrónus-egyletek útján igyekezett előkeríteni. Wagner 1872. ápr. 24-én kötözik Bayreuthba. Júliusban fejezi be a Ringet. A szükséges pénzösszeg előteremtése a Wagner-egyletek megfeszített munkája ellenére is csak a bajor kabinetpénztár segítségével sikerül. 1876-ban megkezdődnek a próbák, melyeken Wagner színészi, rendezői és karmesteri tehetségét is latba veti. Ez év júliusában jelenik meg Nietzsche "Richard Wagner Bayreuthban" c. tanulmánya. Augusztusban indulnak meg az előadások. A német birodalmat maga a császár képviselte, a karmester Richter János volt. Bayreuth lehangolóan nagy deficittel zárult, melyen ismét csak a király pénztára tudott segíteni. Élete utolsó éveit Wagner főként Olaszországban tölti, a Parsifalon dolgozva. E művet kizárólag a maga színházának szánta, hogy az a Wagneri előadóművészet érintetlen próbája maradhasson (a szerzőjogi törvény alapján 1913 óta adhatják Bayreuthon kívül is). A Parsifal-t bemutató cikluson Levi dirigált s a váratlanul nagy siker rendbe hozta a színház pénzügyeit. Wagner halála után Cosima (elhunyt 1930), majd mellette fia, Siegfried őrködtek az eredeti hagyományok érintetlenségén. Operái: A tündérek, Szerelemtiltás, Rienzi, A bolygó hollandi, Tannhäuser, Rajna kincse, Siegfried, Walkürök, Istenek alkonya, Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, Parsifal.