|
Szokolay Sándor (1931- )
Magyar zeneszerző.
A kortárs opera- és zeneirodalom kimagasló egyénisége 1931-ben született Kunágotán. Első zenei képzését1947-töl a Békéstarhosi Énekiskolában kapta, majd 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványa volt. 1957-ben fejezte be tanulmányait, majd 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt. 1959-66 között a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanított, majd 1966-tól 1994-ig egyetemi tanára. 1994-ban lett nyugalmazott egyetemi tanár és Sopronba költözött. Az alkotás mellett emberi és művészi tekintélyével aktívan támogatja Magyarország nemzeti-polgári kibontakozását. Négy fiú- és egy leánygyermeke szintén a zenei pályát választotta.
Öt szerzői lemeze jelent meg és egy CD-lemeze.
A Magyar Kodály Társaság elnöke (1978 ), a Fészek Művészklub alelnöke (1980 ), a budapesti Operabarátok kuratóriumi elnöke (1985 ), a Magyar Zenei Kamara elnöke (1991-92), a Nemzeti Alapítvány kuratóriumának elnöke (1991-92), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992), Corvin-lánc (2001).
Elismerései: VIT-díj (1955, 1957, 1959), Wieniawski-verseny nyertese (Varsó, 1956), Erkel Ferenc-díj (1960, 1965), Kossuth-díj (1966), Érdemes művész (1976), Kiváló művész (1986), Bartók Béla Pásztory Ditta-díj (1987), Magyar Művészetért Díj (1993), Magyar Örökség-díj (1997).
|
|
A Mágus kiadó Magyar zeneszerzők sorozatában Gombos László hosszú tanulmányban méltatja a zeneszerző életútját és művészetét:
(a képek rákattintással kinagyíthatóak) |
|
|
|
Szokolay Sándor az 1950-es évek végén, zeneszerzői diplomájának elnyerését követően szinte egyetlen pillanat leforgása alatt robbant be a magyar, és hamarosan a nemzetközi zenei életbe. Drámai szövegek bűvöletében égve, kórusműveinek és oratóriumainak lendülete és dinamizmusa ellenállhatatlanul sodorta az opera világa felé. Az 1964-ben bemutatott Vérnász nemcsak hazai siker lett, hanem mintegy tucatnyi nyelvre lefordítva bejárta egész Európát, eljutott Amerikába, és máig a budapesti opera vendégjáték-sorozatait nem számítva húsz színpad tűzte műsorára. Szokolay mindössze harmincöt éves volt, amikor művéért a legmagasabb hazai elismerésben, a Kossuth-díjban részesült. (folytatás) |
| |